Nagymamám padlása

Nagyikám padlása mindig teli volt izgalmas, felfedezni való dolgokkal. Már egész kicsiként szerettem nézelődni, kutakodni a centis porréteg alatt. Évtizedek óta kerülnek fel oda holmik, aztán nagyon ritkán kerül le bármi.
Mikor eljött az ideje, hogy bútorokra legyen szükségem (értsd: elköltöztem otthonról) elkezdtem ilyen szemmel nézelődni.
Találtam 2 nem túl izgalmas széket:



Legutóbb, mikor Iránban jártam, a fűszerek és datolya mellett szöveteket és gyapjúfonalat is vásárolgattam a bazárban, így volt mivel feldobni az ülőkét:



Ezután kipróbáltam a szép padlizsán színű festéket, és nagyon jól illett a szövethez. Érdekes volt látni, hogy ugyan a szövetben nincs lila szín, de a színek keverése miatt úgy tűnik mintha lenne. Mivel tetszett a festetlen szék is, úgy döntöttem, hogy egyelőre úgy hagyom és csak az egyiket festem le:




A következő holmi sokkal több időt igényelt tőlem, úgyhogy csak a napokban fejeztem be (3 hónapja kezdtem el felújítani...). Bemutatom a tálalószekrényt:


2 szétszedhető részből áll. Ilyen sárga, már pergő festékkel találtam rá a padláson. Hőlégfúvóval estem neki.





A felső rész tisztogatás közben:



Sajnos az összes kép más napszakban és fényviszonynál készült.
Íme a lilára kent drága tálalószekrénykém:



Fiók:


A padlásról egyébként még elhoztam egy forgós, kicsit szakadt műbőr huzatú fotelt amin a kárpitozást szeretném gyakorolni, meg egy ismeretlen funkciójú keretet, amiből paraván lesz (lehet, hogy régen is arra használták).