Az újév, vagy perzsául nowruz ünneplése 13 napig tart, addig nem dolgoznak, nem járnak iskolába hanem mindenki körbelátogatja a rokonságot. A 13. napon mindenki kimegy a szabadba és sütögetnek, beszélgetnek, örülnek a tavasznak.
Nowruzkor minden család szépen megterít egy asztalt, ezt sofreye haft sinnek hívják, ez "hét SZ-betűs terítéket" jelent körülbelül mert az asztalra raknak 7 sz betűvel kezdődő dolgot. Ezeknek csupa pozitív; élethez, megújuláshoz, születéshez, egészséghez kapcsolódó jelentést tulajdonítanak.
Ilyen az alma (sib) a szépséget és egészséget jelképezi, a frissen nőtt búza vagy bármilyen hasonló növény (sabzi)az újjászületést, rántás lisztből (samanu) a bőséget, szárított/aszalt homoktövis (senjed) a szeretetet, fokhagyma (sir) a gyógyulást, szömörce (somak) a napfényt, és az ecet (serkeh) ami az idős kort és türelmet.
Ezeken kívűl raknak nem sz betűs dolgokat is; tükröt, élő aranyhalat vízben, festett tojást, és családonként változó hogy Koránt vagy valamelyik nagy perzsa költő műveit.
A csoporttársaimmal kitaláltuk hogy idén mi is megünnepeljük a nowruzt és beosztottuk magunk között hogy ki mit hoz a tanszéki kis sofreye haft sinünkhöz. Én vállaltam többek közt a tojásfestést. Valami perzsásat akartam, úgyhogy ezt a gyönyörű csempemintát választottam inspirációnak:
És íme a kis tokhme morgh, a festett tojáskám:
Szépen megterítettük az asztalkánkat, ilyen lett:
És volt egy-két finomság:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése